Az amerikai elnökválasztási, és a brit kormányválságot is figyelembe véve, évszázadot felölelő konzervativizmus-elemzésével Edmund Fawcett könyve hiánypótló lehet azok számára, akik az értékek és hagyományok megőrzésén alapuló világnézet lehetséges fejlődési irányait kutatnák.
Edmund Fawcett író-újságíró a konzervativizmus történetét és fejlődését Conservatism: The Fight for a Tradition című munkájában a világnézet négy fejlődési korszakát áttekintve vizsgálja.
A szerző meglátása szerint az első a 1830 és 1880 közötti időszak, amelyet a modernséggel szembeni frontális ellenállással jellemez a szerző. A 19. század eleji konzervatívok
a társadalmi egység és a nemzetgazdaság megvédésének fontosságát hangoztatták,
amely világnézetük szerint a kapitalizmus és politikai ideológiájaként aposztrofált liberalizmus „fenyegetése alatt állt”. Ebből kifolyólag a konzervatívok kezdetben nem hittek sem a liberális fejlődésben, sem pedig a demokratikus egyenlőségben.
Ezt követően – az 1880 és 1945 közötti közel 70 éves korszakban –
a konzervatívok egyre nyitottabbá váltak a liberális modernség felé.
A gazdasági demokrácia elkerülése érdekében (annak részelemeit, pl. a szocializmust, unionizmust, szociáldemokráciát hevesen kritizálva) keresték a szövetséget bizonyos, a baloldal gazdasági ambícióitól úgyszintén ódzkodó szélsőjobboldali liberálisokkal.
A fenti tendenciák nyomán 20. század első felére felütötte a fejét a konzervatív liberalizmus, miközben a hagyományos, mainstream konzervatív ideológiát követők jobbközépre pozicionálták magukat.
Utóbbiakat két eltérő nézőponttal rendelkező csoport osztotta meg: az egyik pólust a liberális demokratikus status quo-val szembehelyezkedő kompromisszumképtelen konzervatívok csoportja alkotta, miközben létezett egy pártpolitikán kívüli csoport is, akik egyenesen etikátlannak tartották azokat a konzervatívokat, akik a liberális-modern világ megalkotásán dolgoztak.
Az 1945 utáni időszakban – ez a Fawcett kategóriái szerinti korszak – a társadalmi reformok, illetve a jóléti állam szerepét a jobbközép fokozatosan elfogadni látszott.
Miután a szociálliberális gazdasági ígéretekről bebizonyosodott, hogy azok megvalósíthatatlanok, a jobbközép saját elképzeléseinek lelkes hirdetésébe kezdett: szabad piac, vállalkozási szabadság, nyitott gazdaság, alacsony költségvetések.
Fawcett a konzervativizmus evolúciójának
negyedik korszakaként azt az időszakot jeleníti meg, amelyben egy olyan populista és libertariánus ötvözetű „kemény” jobboldal alakult ki,
amelynek üzenete: több nemzetet és kevesebb parlamentet! A szerző véleménye szerint az említett új „kemény” jobboldal a „hiperliberális” Margaret Thatcher és a nativista Donald Trump egyvelegével jellemezhető.
A fenti négy korszak sajátosságait figyelembe véve a szerző meglátása az, hogy a valódi konzervatívok számára most komoly kihívást leginkább az jelent, hogy újra felfedezze hátrahagyott identitását – miközben a konzervativizmus elmúlt 150 évére jellemző fejlődésre továbbra is szükség van.
Aktualizálva a fentebb leírtakat, Fawcett meglátása végső soron a következő: az amerikai Republikánus Pártnak és a brit Konzervatív Pártnak
el kell döntenie, hogy a liberális demokráciát az ellenőrizetlen piacok és a nemzeti populizmus hibrid keretei között kívánják-e hagyni, esetleg újraépítik-e a megrendült politikai centrumot.
Nem kell ugyanakkor a konzervativizmust különösebben félteni – mutat rá a szerző: hiszen épp a könyv a bizonyítéka annak, hogy e figyelemre méltóan termékeny világnézet mindig is képes volt politikai és intellektuális megújulásra.
Edmund Fawcett: Conservatism: The Fight for a Tradition. Princeton University Press. 2020. október 20.
A képen Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett című festménye látható.
Dobozi Gergely
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Egészen elképesztően perverz feladatokat kérnek számon egy kaliforniai jezsuita egyetem családterápiás képzésén, melyen kiakadt egy diák, aki közzétette mindezt, mire az egyetem lakonikusan válaszolt. Mutatjuk a történetet.
Megegyeztek Franciaországgal: az „egy be, egy ki” megállapodás értelmében bizonyos érkezőket visszaküldenek Franciaországba, cserébe az Egyesült Királyság ugyanannyi menedékkérőt fogadna be, biztonsági ellenőrzéseket követően.
Egyre kevesebb pénz, támogató és résztvevő. A belső ellentétek és a csökkenő társadalmi támogatottság miatt nehéz helyzetbe kerültek a Pride szervezői Nyugaton.
Különösen rosszkor és különösen rossz helyen pusztított az árvíz.
Véletlen egybeesés, hogy egy nappal a budapesti Pride felvonulás előtt született meg a nagy jelentőségű döntés.
Az Egyesült Királyság a hidegháború óta először épít ismét légi nukleáris csapásmérő erőt.
Magyar Péter szerint a Tisza Párt még be nem jelentett jelöltje 5 százalékkal vezet a fideszes képviselő előtt. Mi van?
Fura.
